Megmondom őszintén nem kevés előítélet volt bennem az operával, mint műfajjal kapcsolatban. 43 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megdőljenek bennem olyan sztereotípiák, amiket éveken keresztül hallottam a környezetemből és ezekkel mostanáig egyet értettem jómagam is. Mindezek miatt kicsit fenntartással léptem be a színházba első opera előadásomra.
1. Az operák idegen nyelven szólnak. Ezzel szemben most magyarul szólalt meg a mű, nem kis meglepetésemre, sőt előadás közben feliratozva volt. Egy kivetítőn lehetett követi a sorokat is (igaz néha más volt a fordítás, mint amit énekeltek, de még így is hatalmas élmény volt számomra)
2. Az operákban kizárólag énekelnek. Nem igaz. Ebben a műben pl. nagyon sok volt az összekötő szöveg a különböző áriák között. Mondhatnám azt is, hogy igazából egy színházi előadás volt, csak magas színvonalú ének betétekkel, áriákkal díszítve.
3. Az operák kizárólag komoly dolgokról szólnak és drámai hangvétellel készülnek. Ez dőlt meg bennem a leghamarabb, mert már az elején Papageno figurája nagyon vicces volt. Ezt meg is őrizte végig és csupa vicces gesztusokkal, szöveggel volt élvezhető a műremek.
Összegezve a kezdeti bizonytalanságom után egy hatalmas élménnyel gazdagodtam. Külön kiemelném a díszletet és a projektoros kivetítők által keltett díszlet életszerűségét, fantasztikus látvány volt. Mozart zsenialitása tovább nőtt a szemeben és örülök, hogy nem hagytam ki ezt a lehetőséget, sőt a jövőben további művek látogatását is tervezem.
Ajánlom mindenkinek az előadást, mert remek szórakozás vár arra aki megnézi, de legfőképpen meghallgatja.
Forest Walker
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése